Az XYZ Podcast 1×4 adásában a címben feltett kérdés mentén ültem le beszélgetni Csúsz István (Brick+Data) és Barta Jenő (Furay) vendégeként. A podcast teljesen új műfajként jelent meg ezzel a palettában, eddig csak hallgatóként élveztem a beszélgetéseket, de a pandémia alatt gombamódra nőttek ki a földből az építészethez kötődő beszélgetős műsorok is.
Mielőtt belinkelném a beszélgetést, érdemes egy kicsit kitekinteni az építészettel, építőiparral foglalkozó podcastek felé:
A nemzetközi felhozatal elég erős, az NBS (az NBS a National Building Specification rövidítése volt sokáig, ma már egy technológiai platformot értünk alatta, amely az Egyesült Királyság építőipari digitalizációját egyengeti. Gondolj rá úgy, mint a brit Lechner Központ) és a Skewed együttműködésében The Digital Transition néven hallgathatunk szakmai anyagokat, régóta fut a The Construction Brothers, az EntreArchitect, The Business of Architecture, amik jellemzően a gazdasági-üzleti oldalával foglalkoznak a praxisnak. Általánosabb, design-orientált beszélgetések hallgathatóak a Time Sensitive adásai között, elszórva építészek is kapnak helyet, olyan nevekkel is beszélgettek már, mint Bjarke Ingels. Emellett pedig említésre méltó, hogy rengeteg előadás, kerekasztal-beszélgetés, sőt diplomavédések is elérhetővé válnak, így hallgattam-néztem már ugyanazon a napon Detail konferenciát (Modulbau: Erfahrungen aus der Praxis, für die Praxis) Németországból és a Galvani-híddal foglalkozó UNStudio előadást is az Urbanisztika Tanszék szervezésében. Tény, hogy ezeket nehezebben lehet pakolászás, séta, vagy monoton munka közben teljeskörűen élvezni, de mindenképp hasonló szerepet töltenek be. Nehezen illik a podcastek közé a 30×40 Design Workshop Youtube csatornája, mivel hihetetlenül jól összevágott videókban mesél arról Eric Reinholdt, hogyan dolgozik, tervez, makettez, stb., de vannak beszélgetős epizódok is, amiket hallgatni is lehet.
Magyar nyelven a Bánáti + Hartvig csapatának Beszélő építészet nevű podcastje az egyik első fecske a területen, érdekes témákat boncolgattak a már megjelent néhány epizódjukban. Hasonló beszélgetőműsorként értelmezhetőek az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének Esték a Hild-villában futó előadás-sorozatának Wesselényi-Garay Andor által moderált részei is, melyek kb. havonta jelennek meg. A koronavírus miatt online térbe szorult a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) is, a Trust your architecttel, az Építész könyvespolcával illetve a többi rendezvényükkel is. A Tilos rádió Építési terület címmel futtat építészettel foglalkozó beszélgetéseket, ami szintén elég széles merítéssel szemezget az alanyok közül, azt hiszem leginkább építészeket. Általánosabb az Octogon podcastje, ahol minden designnal kapcsolatos téma helyet kaphat. Az Urbanisztika Tanszék Urban Rendezvous-ja, tanszéki beszélgetős-előadós rendezvénysorozata is az online térbe szorult, ezzel a szélesebb közönség felé nyitva – a Budapest jövőjével foglalkozó kerekasztal-beszélgetés például kifejezetten sok embert érdekelt.
A fentiek mellett pedig ki tudja, hogy hány iroda szervez még önképzés, csapatépítés céljából beszélgetéseket, amiket szintén érdekes lehet hallgatni: ilyen például a Future Plans humorosan Fridays for the Future néven tartott csapatépítője is, ahol mindenféle érdekes dolgokról lehet beszélgetni. Léteznek még lazán szerveződő kezdeményezések is, amik a személyes-sörözős voltuk miatt sajnos eléggé megritkultak az elmúlt évben. A podcastek és egyéb, szakmai célú, strukturáltnak tekinthető és nyilvános beszélgetések számának növekedése szerintem egy nagyon jó dolog, a szakmai közéletre nagyon ráfér, lényegesen produktívabb beszélgetésekről van szó, mint az Építészfórum kissé tetszhalott fórumán.
A magyar podcastek még kissé hézagos felhozatalában (nagyon sok a fenti magyar példák közül inkább nyílt előadások nézését jelenti) foltoz be egy rést a Brick+Data és a Furay közös műsora, méghozzá egy általam igen fontosnak tartott területen: az építészinformatikához köthető témákat veszi sorra, engem is ebben a kontextusban kerestek meg. Köztudomású, unalomig ismételt tétel, hogy az építőipari digitalizáció kissé elmaradottnak tekinthető, ezt szerintem nem kell bemutatni senkinek, aki látott már építkezést. A tervezés kezd egészen jól állni, e mögött olyan teljesítmények is vannak, mint a GRAPHISOFT majd’ 40 éves kiemelkedő munkája (1982-ben alapították a céget), ami lehetővé teszi, hogy egy épületet virtuálisan vizsgálhassunk azelőtt, hogy bármilyen valódi építési tevékenység megkezdődne. Ez jó a beruházónak, építtetőknek, tervezőknek, kivitelezőknek, de a technológia felhasználható az üzemeltetés ügyes-bajos dolgainak intézésére is, illetve az épület életciklusának a végén, a bontáskor is tudni lehet, hogy nagyjából mivel állunk szemben. Számos kérdés felmerül: minél nagyobb szeletet kapnak a digitális technológiák egy szegmensben, annál több kérdőjel merül fel, hogy kinek a kezében is van a gyeplő. Itt nem arra kell gondolni, hogy egy családi ház feldolgozásánál az alkalmazott műszaki megoldást ki találja ki, hanem a jövőben a lehetséges megoldástérben hogyan találunk optimumot, egyáltalán milyen szempontok szerint éri meg vizsgálódni. Ha a benapozást tudjuk például könnyen vizsgálni, mert azt implementálták csak a fejlesztők, akkor minden ház egy idő után ugyanúgy fog kinézni? (A Sketchup elterjedésekor volt egy ilyen hatás, hogy a push-pull eszközzel könnyen és gyorsan létrehozható formák kezdtek el megjelenni.) Persze vannak bonyolultabb kérdések is: egy mérnöki számításnál, hacsak nem nyílt forrású a szoftver, nagyon nehéz ellenőrizni, hogy mit is csinál tulajdonképpen az a program, amiben éppen a 3D modellt pörgetjük. Mennyire megbízhatóak ezek az algoritmusok, mennyire jó ötlet “black box”-okba (olyan szoftverek, aminek a működése nem ismert a felhasználó előtt) helyezni a tevékenység egy nagyon fontos részét? Egy-egy bonyolult, minden szakági adatot tartalmazó modell esetében kinek a hatáskörébe tartozik például a tűzvédelmi osztály felvezetése az elemekre? Hogyan célszerű modellezni az elemeket? Szerződésben előre mit lehet ezekből rögzíteni? Sok olyan kérdés, amire a szakma még nem tud általános érvényű szabályokat adni. Bármennyire furcsa, a nemzetközi szabványosítás az elmúlt években ért oda, hogy az épületinformációs modellezésről is ki tudjon adni egy ISO szabványcsomagot, ez a rengeteget idézett ISO 19650 sorozat. A magyar fordítás még csak részben készült el (ISO 19650-1 és -2).
Volt tehát miről beszélni, szerintem nem csak én érzem úgy, hogy maradt még a témában feszegetnivaló. A beszélgetéshez a felvezetést a házigazdák felvezetőjével zárnám:
Megjelent az XYZ Podcast negyedik része, melyben Fürtön Balázzsal ültünk le beszélgetni arról, hogy hol van a határ az építőipari mérnökök, és az informatikusok szerepe között. Építész, földmérő, gépész. Mind építőipari szereplők, és a 21. században elkerülhetetlen, hogy legyen valamilyen informatikai tudásuk. De hol válik el az építőipari mérnök, és az informatikus szerepe? Melyek azok a feladatok, területek, melyeket még egy építésznek, és melyek azok melyeket már egy informatikusank kell ellátnia? Egyáltalán van határ, vagy ez egy személyes döntés, melynek elkerülhetetlen hozadéka a két terület teljes összefonódása? Az XYZ Podcast 4. adásában, Fürtön Balázzsal ültünk le beszélgetni ezekről a kérdésekről. Balázsnak nem csupán az építészeti, építőipari oldalra van rálátása, hanem járatos mélyebben az informatikai szegmensben is. Igyekeztünk ismét egy általánosabb nézőpontból körbejárni a témát, de természetesen saját példákat is hozunk, hogy mi hogy gondoljuk, mi a Mi szerepünk a saját vállalkozásainkban, mint mérnök, vagy mint informatikus.-Köszönjük ha meghallgatjátok és köszönjük ha megosztjátok a gondolataitokat a témával kapcsolatban.
A beszélgetést a Spotify-on itt lehet meghallgatni:
Apple Podcasten az adás itt érthető el.
Ha tetszett az adás, vagy megosztanád, hogy milyen podcasteket szoktál még hallgatni, kommentelj bátran!
fb
